Avagy Hogyan készítsünk ünnepi tortácskákat egy nyűgös 3 hónapos kisbabával?
Panni nagyon forntérzékeny, nagyon megérzi a hideg frontokat és ennek hangot is ad. De Apa névnapi tortája két napja csúszott, úgyhogy belevágtunk. Nem voltam optimista, tudtam, hogy szükségünk lesz az egész napra. A cél egy jó kis csokis cupcake volt, citromos krémmel és valamilyen vidám nyárias dekorációval. Azt hiszem ez sikerült is:-).
De mire kisült. Panni nagyon nehezen akart aludni aznap, többször is felriadt a kisebb-nagyobb zörrenésekre a konyhából. Tökéletesen követi a Kiscsaj ugyanis a szakirodalomban olvasható fejlődési folyamatot, miszerint a baba hallása 3-4 hónaposan fejlődik. S erre persze rátett egy lapáttal az idő is. Így hát maradt a kézi habverő és sok-sok karmunka. A cukor, tojás és a vaj összedolgozása zökkenőmentesen sikerült, de szilárdak szitálása és hozzáadása már kevésbe. Lisztes gatyában babaringatások közepette fele anyagot bele is dolgoztam, mire megéhezet a Huncut:-). Miután jóllakott, játszottunk és inspektáltuk a konyhát - imád ugyanis nézelődni a házban - ahol persze még sehogy sem állt a munka. Próbálkoztam, hogy lerakom pihenőszékben, amíg befejezem, de Panninak más járt a fejében. Maradt a munka későbbre. S persze mire kisültek a cupcake-ek, feldíszítettük és elhelyeztük őket az asztalon, hogy Apát sütivel és széles mosollyal várjuk, Panni ismét elaludt, úgyhogy egyedül arattam le a babérokat.
